Alexander Neustein

Hagyomány: Virtuális Adeptusok
Természet: Alkotó
Viselkedés: Tréfacsináló

Tulajdonságok

Fizikai: Erő 2, Ügyesség 3, Állóképesség 2
Szociális: Karizma 2, Manipuláció 3, Megjelenés 3
Mentális: Észlelés 4, Intelligencia 5, Érzék 2

Képzettségek: Kitérés 2, Rászedés 2, Vezetés 2, Nyomozás 4, Nyelvismeret 3, Kozmológia 1, Elektronika 4, Számítógép 5, Okkultizmus 3, Természettudományok 2, Mágustan 1

 Szférák: Kapcsolat (Correspondence) 2, Erők (Forces) 4, Élet (Life) l, Anyag (Matter) 2, Fő Szféra (Prime) 1

Háttér: Rejtőzés (Arcane) 2, Könyvtár (Library, számítógépes) 2
Tehetség (Areie): 4
Akaraterő: 6
Kvintesszencia/Paradox: 3/7

            Alexander előéletében igazi számítógépvagány volt, az ezredvégi elektronikus generáció ígéretes gyermeke. Mint nagynevű cracker és szabadúszó programozó már korán befutott, míg aztán rohamosan fejlődő tehetségére fel nem figyelt az egyik szoftvergyártó nagyvállalat, és fel nem vette kötelékébe. A társaságnál gyorsan berendezkedett, jövedelmező kapcsolatokat épített ki, egyszóval szép jövő várt rá. Ekkor azonban mentora, akiben addig csak számítógépszakma nagy öregjét látta, elérkezettnek vélte a pillanatot, és beavatta az ifjút a világ valódi természetébe. Alexandernak először nem kis erőfeszítésébe (egy kicsit még a józan eszébe is) került a másik világkép elfogadása, később viszont annál inkább lelkesítették az új lehetőségek. Itt is nagyon gyorsan tanult (fél év alatt érte el pl. az Erők Szférájának adeptusi szintjét), tudását maximális hatékonysággal használta; nemsokára már úgy tartották számon, mint a Technokrácia elleni harc egyik fő helyi bajnokát. A sikerekkel kicsit megváltozott, kezdett laza sztárallűröket felvenni, általában a "nekem minden sikerül, mert én vagyok a jobb" stílus jegyében kezdett élni. A nagy lazaságon hamarosan rajtavesztett: egy elléháskodott akcióban összes mágustársának halálát okozta; ő maga hajszál híján úszta csak meg. Menekülnie kellett.

            Több hónapos bolyongás után végül Budapesten lyukadt ki. Az ismeretlen város jó búvóhelynek bizonyult; Alexander hamarosan munkához is jutott benne a helyi Chemtechnica-székház számítógépének rendszergazdájaként. Képességei persze messze meghaladják a követelményeket, így bőven jut ideje saját tervezeteit fejlesztgetni: ezek egyike minden Virtuális Adeptusok nagy álma; az örök élet elnyerése az emberi tudat Hálózatba való konvertálásával, a másik pedig annak kinyomozása, hogy vajon miféle rejtélyes entitások törölnek ki adatállományokat teljesen megmagyarázhatatlan módon a vállacati számítógépből. Egyszer ugyanis megfigyelhette akció közben Ferenc, a farkasember-igazgató megidézett adatromboló szellemeit, a Mátrixpókokat. Mágusszemével rögtön kiszúrta, hogy nem közönséges vírusról van szó; de a dolog egyébként teljesen tanácstalanul hagyta, és érthetően birizgálja szakmai hiúságát. A nyomozás még nagyon kezdeti stádiumban jár, de ha egyszer eljut a végéig, könnyen leleplezheti Lupus kettős (legalábbis mágikus) természetét, rajta keresztül a Farkasembereket, és talán a Maskarát is.

 Idézet: "Bizonyára hardverhiba."

Bertold

Hagyomány: Euthanatos
Természet: Bíráskodó
Viselkedés: Próféta

Tulajdonságok

Fizikai: Erő 2, Ügyesség 3, Állóképesség 4
Szociális: Karizma 3, Manipuláció 3, Megjelenés 1
Mentális: Észlelés 2, Intelligencia 4, Érzék 5

Képzettségek: Éberség 4, Kézitusa 2, Megfélemlítés 2, Alvilág 1, Meditáció 3, Közelharc 3, Lopakodás 4, Nyomozás 2, Kozmológia 3, Nyelvismeret 3, Kultúrák 3, Gyógyítás 4, Okkultizmus (reinkarnációs ciklusok) 4, Természettudományok 1

Szférák: Entrópia (Entropy) 4, Kapcsolat (Correspondence) 2, Anyag (Mutter) 2, Idő (Time) 2, Tudat (Mind) 3, Lélek (Spirit) 3, Élet (Life) 3

Háttér: Rejtőzős (Arcane) 4, Elrendeltetés (Destiny) 2, Álom (Dream) 2
Tehetség (Arete): 4
Akaraterő: 8
Kvintesszencia/Paradox: 6/2

            Mint minden vérbeli Euthanatos, Bertold is félelmetes, végzetteljes légkört árasztó figura. Szenvedélye a halál; kifogyhatatlan érdeklődéssel kutatja a léleknek testből testbe tett borzadályos, transzcendens utazásainak, a reinkarnációnak és az örök bomlás titkait. Az enyészet technikája, lefolyása, és nem az okozása érdekli; ezek tanulmányozásához pedig közel-távol nem találhatna jobb helyet a modern Budapest rothadó negyedeinél. Sok bonyolult elmélete van a reinkarnációs ciklusokról, arról, hogy milyen léleknek milyen testen illendő újjászületnie halála után. Igazságukat szívesen próbára tenné kísérletekkel is, de mivel a korlátolt halandók nemigen tolonganak önkéntesen az ilyen élményekért, Bertold gyakran önkiszolgálásra kényszerül. Foglalkozik a Káinitákkal is, minthogy ők testesítik meg legjobban az élet és halál ellentmondását, de kíváncsiságának igazi tárgyai a valójában két világ közt ragadt, tragikus, tisztán lélek-lények, az Árnyékvilág Lidércei. Az ótemetőben állítólag már sikerült bizonytalan kapcsolatot létesítenie velük.

            A kívülálló számára Bertold magabiztos, szinte prófétikus erejű személynek tűnhet, de az igazság az, hogy mindentudó magatartásával csak saját mélységes halálfélelmét igyekszik elnyomni. Külsőre megfelel az Euthanatos-átlagnak: falfehér arc, karikás szemek, fekete ballonkabát. Ez alatt hordja hangtompítós pisztolyát, csúnya késeit, méregkészletét, valamint mágikus felszerelését; egy csörgőt, viaszbábokat, Fűket és egy Léleklátó Szemüveget (SpiritGoggles). Leggyakrabban sötét, gótikus diszkókban, kábítószerbarlangokban fordul meg, mivel egy-egy magányos merevnarkós eltűnése az efféle helyeken tűnik fel a legkevésbé.

Idézet: "Ne ugrálj, szegény halandó... Úgysem éltél volna örökké."