A szerepjátékokban rengeteg  féle és fajta főszereplővel találkozhatunk. Vannak  olyanok, ahol a játékosok Fantasy - világokban kóborló hősöket személyesitenek meg, vagy szuperhősökként küzdenek a főgonoszok ármányaival szemben. Ebben a játékban a horror-műfaj halhatatlan vérszívóinak, a vámpíroknak a bőrébe bújnak, és a mi világunkhoz meglepően hasonlitó díszletek között irányítják őket.

         A modern éjszakában kóborló vámpírok - vagy ahogy magukat hívják: Vértestvérek - hasonlítanak is meg külömbőznek is a képzeletűnkben élő képtől. Talán a legjobb úgy kezelni őket, mintha egy teljesen új fajba tartoznának - rengeteg mindenben emlékeztetnek az emberekre, akik egykor voltak, de Miriárdnyi pszihológiai és testi apróság teszi őket kölönlegessé.

         A vámpírok a legtöbb tekintetben hasonlítanak a filmek és a regények szörnyetegeire.(A régi mesékben elég sok igazság van; valószinűleg félrevezetett vagy rémült halandóktól szármatnak.)Ettől függetlenül - ahogy ezt már számos rettenthetetlen vámpírvadász is megtanulta a saját kárán - nem minden rémmese igaz.

·                      A vámpírok halhatatlank. Igaz. Bár meg lehet őket öni (rendkivül nehezen),nem öregszenek és nem halnak meg természetes úton. Nincsen sükségük  ennivalóra, és nem lélegeznek.

·                     A vámpírok élőholtak, és az élők vérével táplálkoznak. Igaz. Orvosi értelemben a vámpír halott - nem ver a szíve ,nem lélegzik, hideg a teste és nem öregszik -,mégis gondolkozik, jár, tervez, beszél...vadászik és gyilkol. Mesterséges halhatatlansága fenntartásához időről időre vért kell szívnia - leginkább emberi vért. Vannak bűnbánó vámpírok, akik állati véren tengetik életüket, és akad olyan ősöreg Vértestvér is, akik fajtársait vadásza le, hogy   fennmaradhasson, de a legtöbben az emberek vérét fogyasztják.

                A vérszívásban a vámpírrá válásukkor kifejlődőtt, megnyúló agyaraik segítik őket. Valamilyen                       varázslatos úton-módon képesek egy nyalásal eltüntetni a foguk okozta sebeket, azaz táplálkozásuk         látható bízonyitékát.

                Mível a vér létezésük és hatalmuk alapja, mindennél fontosabb számukra. Halandó ételek, halandó                levegő, halandó szerelem - mindez teljesen érdektelen. A vér az egyetlen szenvedélyük, nélküle hamar

elfonnyadnának és halotti álomba merülnének. Sőt, bár melyikük lenyűgöző dolgokra -     gyógyításra, erőnövelésre és egyéb mágikus képességekre - képes felhasználni az ellopott vért.

·                     Akivel vámpír harapás végez, vámpírként éled újjá. Nem igaz. Ha így lenne, nyüzsögnének a világon a vámpírok. Valóban emberi vérrel táplálkoznak, és néha megölik áldozatukat - de az ilyen sorsra jutott emberek a legtöbb esetben egyszerűen elpusztulnak. Ahhoz, hogy élőholtként térhessen vissza, először ki kell szívni az összes vérüket, útána pedig vámpírvérrel kell megitatni őket. Ez az ölelésnek nevezett rituálé változtatja a halandót halhatatlanná.

·                     A vámpírok szörnyetegek - holtestekben tanyát vert démoni szellemek. Hamis... és igaz is egyben. Önmagukban még nem démonok, de a tragikus körülmények összjátéka feltartótathatatlanul sodorja őket a szörnyűséges tettek felé. A megteremtett vámpír kezdetben  még úgy viselkedik és gondolkodik, mint halandó korában. Nem válik belőle azonnal gonosz, szadista  szörnyeteg. Azomban hamar felfedezi a mindent elsöprő éhséget, a vér útáni  vágyakozást, és rájön, hogy csak úgy maradhat életben, ha korábbi fajtársain élősködik. Gondolkodása is komolyan megváltozik - olyan személyiség jegyeket vesz fel, amelyek nem egy közösségben élő minden evőhöz, hanem egy magányos ragadózóhoz illenek inkább.

                A körülmények vagy a szükség rákényszerítik a gyilkolásra az először vonakodó élőholtat - aztán az             évek múltával egyre könnyebb lesz az ölés. Miután ráébredt, hogy ő maga is megbízhatatlan és          hitszegő, nem bízik másokban sem. Amikor megérzi, hogy ő más, elbástyázza magát a haladók    világától. Létezésére lételemévé a titoktartás és mások irányítása válik, ezért kiforgatja az első                 parancsolat előírásait. Az évszázadok elmúltával, amikorra már rengetegett ölt, látta megöregedni és             meghalni szeretteit, mindez csak egyre rosszabbá és torzabbá válik. a sajátjáéhoz képest értéktelen és              olcsó az emberi élet egyre kevesebbet számít, míg a körülötte tollongó nyájat nem tekinti többnek              egy zavaró bogárrajnál. A világ valaha is ismert legszörnyűségesebb teremtményei között bizony       ott vannak az öreg, kimerült, érzéketlen, paranoiás - röviden: szörnyeteg - vámpírok. Talán nem      démonok a szó hétköznapi jelentése szerint - de ezen a ponton már ki képes megkülönböztetni őket?              

·                     A vámpírok megégnek a napfénytől. Igaz. El kell kerülniük a napsugarakat ,különben elpusztulnak, bár vannak ,akik rövidebb időszakokra képesek elviselni az égető fényt. A vámpírok éjszakai teremtmények, és legtöbbjüknek még a menedékek rejtekében is nehéz ébren fennmaradni nappal.

·                     Itóznak a fokhagymától, és nem képesek átkelni a folyóvíz felett. Hamis. Ezek egyszerűen legendák.

·                     Irtóznak a keresztől és egyéb vallási jelképektől. Ez általában ne igaz. Ha azonban a jelkép hatalmas hittel felruházott személy kezében van, a vámpír meglehetősen rosszul viseli a találkozást.

·                     A vámpírok elpusztulnak a szívükbe szúrt karótól. Tévhit. A szívükbe döfött facövek - vagy nyílvessző, nyílpuskalővedék, stb. - azonban mozdulatlanná dermeszti őket, amíg azt el nem Távolítják.

·                     A vámpírok tíz ember erejével bírnak; farkasoknak és denevéreknek parancsolnak; hipnotikus tekinteükkel megbabonázzák a halandót, és még a legszörnyübb sebeket is be tudják gyógyítani.