Idővel a Káiniták túl sokan lettek, S újra háború kezdődött. Az öregek már biztonságban elrejtőztek, Mivel megtanultak elővigyázatosnak lenni. De gyermekeik saját városokat és nemzetségeket alapítottak, S ők voltak azok, akik meghaltak a háború tüzében. A háború akkora volt, hogy senki sem maradt ebből a Generációból, Aki beszélhetne a tagjairól. Halandók hullámai vágtak át kontinenseken, Hogy összezúzzák, felégessék a Káiniták városait. A halandók azt hitték, saját harcukat vívják, Pedig értünk folyt vérük. Mikor a háború véget ért A Káiniták egymás elől bujdostak, S a halandók elől, akik körülvették őket. Ma is rejtőzködünk, Mert a Dzsihád folytatódik.