romlás jelei nem is késtek sokáig. Beözönlöttek a nyugati társaságok, majd miután módszeresen elsorvasztották a helyi gazdaságot, a munkanélkülivé vált tömegeket - jóval alacsonyabb bérrel persze - felvették magukhoz; veszélyes hulladékokat is raktak le nagy tömegben. A főváros szinte teljes egészében három Tempex-leányvállalat, a Chemtechnica, a Solingen, és a Genetech tulajdonába ment át. Az ezredfordulóhoz közeledve egyre szaporodtak a "paranormális" jelenségek, a különösen kegyetlen gyilkosságok, a rejtélyes eltűnések és átváltozások, amelyeket egy idő után már nemigen lehetett az iszonytató méreteket öltő bűnözés számlájára írni. Az első igazán félelmetes jelenség 1994-ben jött el, amikor a Chemtechnica egy minden eddiginél nagyobb vegyi üzem megnyitását jelentette be Kőbányán. Két napig minden jól ment, aztán ismeretlen okokból (jobban értesültek szerint egy különös ökoterrorista csoport akciója miatt) az egyik gigantikus vegyszertartály fogta magát, és mindenestül felrobbant. Ha ez merénylet volt, túl jól sikerült: a tűz továbbterjedt, láncreakciószerűen további tárolókat lobbantott be; végül fél Pestet elborította különböző ártalmas melléktermékekkel. A vész csak három hét elteltével múlt el véglegesen, de addig már emberek tízezreit tette hajléktalanná, kb. háromezret pedig el is pusztított: Így alakult ki a Rozsdaövezet, az Angyalföldtől a Ferencvárosig terjedő iszonyatos, lepusztult lepratelep.

            A katasztrófával egy időben a budai hegyekben egy új, fekete kérgű tölgyfafajta jelent meg, és megmagyarázhatatlan gyorsasággal nem egészen egy hét alatt végigburjánzott a vidéken, sőt, feltűnt a Margitszigeten is. Hamarosan világossá vált, hogy az új erdő nem sok mindenre jó, fája túlságosan szívós és megmunkálhatatlan. A benne kutakodókat is egyre-másra sújtották baljós balesetek; a vállalatok tehát békén hagyták. Az egész jelenséget a legtöbben a Genetech egy félresikerült kísérletének tudták be. Néhány okkult kutató ugyan váltig mást hajtogatott, de nekik szokás szerint senki sem hitt.

            1996-ra a helyzet, ha lehet, még tovább romlott. A bűnözés minden eddigi léptéket meghaladott, a legutóbbi időkben pedig emberi szemszögből már nem is nagyon értelmezhető, brutális gyilkosságsorozatok formáját öltötte. A vállalatok csak a saját területeiket és alkalmazottaikat védték, a munkanélküli tömegek tehát (különösen a Rozsdaövezetben) tökéletesen magukra hagyatottan kapálóznak az életbenmaradásért. A fiatalok körében mindennapossá vált a kábítószer és az esztelen erőszak élvezete.